Magamról

Majlát János

Nem is olyan egyszerű összefoglalni, mi az, amit szeretnék megosztani másokkal, Veled. Persze lehet szépeket, okosakat írogatni, de ez a tevékenység a segítésről, a bizalomról szól. Lehet, hogy elég hozzá egy fotó, egy szó, mindemellett pedig tudjuk, hogy a szóbeli ajánlás a legbiztosabb. Mégis felvállalom korunk e megkerülhetetlen kitárulkozását.

Régi útonjáró vagyok 🙂 . Az első évszázadom második felében haladok a saját utamon. Voltak ezen hegyek, csúcsok, és bizony volt, hogy évekig pislogtam felfelé a béka alól. Ezek az évek segítettek. Innen és sikereim kegyelméből merítem az erőt, a hitet. No persze, ez csak így utólag ilyen kerek. Sokat kínlódtam, dagasztottam saját aggodalmaim, félelmeim mocsarát. És közben faragtam, csiszoltam magam, mikor mekkora lelkesedéssel. Mindig megkaptam a megfelelő segítséget, támogatást, amikor képes voltam azt be/elfogadni.

Amik, akik hatottak rám mindenféle sorrendiség és a teljesség igénye nélkül:
Természet, hegyek, erdő, jóga, tantra, aikidó, chi kung, yumeiho, akupresszúra, összehasonlító vallás bölcselet, pszichológia, pedagógia, szociológia. Advaita mesterek, Hamvas Béla, Weöres Sándor, Biegelbauer Pál, Popper Péter, Dúl Antal, Pál Feri, Sanyi bá’ a soproni utcaseprő, Anthony de Mello, Neale Donald Walsch, Eckhart Tolle, Sry Chinmoy, Dawid R. Hawkins… és a “hétköznapi emberek” százai 🙂 .